Προσελθοῦσα οὖν μοι ἐγγὺς ἡ ἄνθρωπος
(con chi
concorda?)
(attenzione
al genere del sostantivo!)
τῆς οἰκίας τῆς ἐμῆς ἐπιτηροῦσα,
(con chi
concorda? I due participi andrebbero resi in modo diverso)
«Εὐφίλητε»
ἔφη
(qual è il sogg.?)
«νόμιζε
μηδεμιᾷ πολυπραγμοσύνῃ προσεληλυθέναι
με πρὸς σέ·
(qual è
il sogg.?)
ὁ γὰρ ἀνὴρ
ὁ ὑβρίζων εἰς σὲ καὶ τὴν σὴν
γυναῖκα
(attenzione
che qui non trovi un part. sostantivato)
ἐχθρὸς ὢν ἡμῖν
τυγχάνει.
(che valore ha qui il participio? Osserva il
verbo che lo regge)
Ἐὰν οὖν λάβῃς
τὴν θεράπαιναν
τὴν εἰς ἀγορὰν βαδίζουσαν
καὶ διακονοῦσαν ὑμῖν
(con chi
concordano?)
καὶ βασανίσῃς,
ἅπαντα πεύσῃ».
(attenzione al tempo)
«Ἔστι
δ’»
ἔφη
(qual è il sogg.?)
«Ἐρατοσθένης Ὀῆθεν
ὁ ταῦτα πράττων,
ὃς οὐ μόνον τὴν σὴν
γυναῖκα διέφθαρκεν
ἀλλὰ καὶ ἄλλας πολλάς·
ταύτην γὰρ τὴν τέχνην
ἔχει».
(ovviamente la parola τὲχνη ha qui un senso
ironico)
Ταῦτα εἰποῦσα, ὦ ἄνδρες,
ἐκείνη μὲν ἀπηλλάγη,
ἐγὼ δ’εὐθέως
ἐταραττόμην,
(osserva l’uso delle particelle μέν e δέ)
καὶ πάντα μου εἰς
τὴν γνώμην εἰσῄει,
καὶ μεστὸς ἦν ὑποψίας,
ἐνθουμούμενος μὲν
ὡς ἀπεκλῄσθην
ἐν τῷ δοματίῳ,
(attenzione
alla diatesi)
ἀναμιμνῃσκόμενος δὲ
(osserva
l’uso delle particelle μέν e δέ)
ὅτι ἐν ἐκείνῃ τῇ
νυκτὶ ἐψόφει
ἡ μέταυλος θύρα καὶ ἡ αὔλειος,
ὃ οὐδέποτε ἐγένετο,
(il
relativo –neutro!- si riferisce all’intera proposizione precedente ed ha valore
epesegetico)
ἔδοξέ τέ μοι ἡ γυνὴ
(di che
proposizione si tratta? osserva l’uso della congiunzione)
ἐψιμυθιῶσθαι.
Nessun commento:
Posta un commento