venerdì 28 ottobre 2016

Florilegio senecano

Caram te, vita, beneficio mortis habeo. (Cons. ad Marciam 20,3)
Vita, si uti scias, longa est. (De brev. vitae 2,1)
Non exiguum temporis habemus, sed multum perdimus.  (De brev. vitae 1,3)
Non accipimus brevem vitam, sed facimus. (De brev. vitae 1,4)
De virtute, non de me loquor. (De vita beata 18,1)

dalle Epistulae morales ad Lucilium
Philosophiae servias oportet ut tibi contingat vera libertas. (VIII 7,4)
Quod verum est meum est. (XII 11,2)
Cotidie morimur.  (XXIV 20,1)
Malo te legas quam epistulam meam.  (XXIV 21,5)
Vitetur … libido moriendi.  (XXIV 25,3)
Nihil novi facio, nihil novi video: fit aliquando et huius rei nausia.  (XXIV 26,9)
Multi sunt qui non acerbum iudicent vivere sed supervacuum. (XXIV 26,10)
Nihil ex his quae habemus necessarium est. Ad legem naturae  revertamur … panem et aquam natura desiderat. (XXV 4,2)
Omnia nobis mala solitudo persuadet. (XXV 6,1)
Cum iam profeceris tantum ut sit tibi etiam tui reverentia, licebit dimittas paedagogum. (XXV 6,2)
Qui mori didicit servire dedidicit. (XXVI 10,2)
Non sum uni angulo natus, patria mea totus hic mundus est.  (XXVIII 4,6)
Patet omnibus veritas. (XXXIII 11,4)
Plus significas quam loqueris. (LIX 5,4)
Me prius scrutor, deinde hunc mundum. (LXV 15,5)



Plutarco: Differenti versioni sulla morte di Cleopatra (struttura commentata)

Λέγεται δὲ
(questo verbo regge una serie di proposizioni qui di seguito)
τὴν ἀσπίδα κομισθῆναι σὺν τοῖς σύκοις ἐκείνοις
(attenzione alla diatesi)
καὶ τοῖς θρίοις ἄνωθεν ἐπικαλυφθεῖσαν·
(che compl. è τοῖς θρίοις? Osserva la diatesi del verbo che lo regge)

οὕτω γὰρ τὴν Κλεοπάτραν κελεῦσαι,
τῷ σώματι προσπεσεῖν τὸ θηρίον·
(anche se si tratta sempre di infinito, osserva i rapporti di subordinazione)
(qual è il sogg.?)
μηδὲ αὐτῆς ἐπισταμένης
(che costruzione riconosci?)

ὡς δὲ
ἀφαιροῦσα τῶν σύκων
(si tratta di un verbo composto; quindi che caso regge?)
εἶδεν,
εἰπεῖν·
(da cosa è retto questo infinito? e i seguenti?)
«Ἐνταῦθα ἦν ἄρα τοῦτο».

Καὶ τὸν βραχίονα παρασχεῖν τῷ δήγματι
γυμνώσασαν.

Οἱ δὲ φάσκουσιν
(com’è usato qui l’articolo?)
τηρεῖσθαι μὲν ἐν ὑδρίᾳ τὴν ἀσπίδα
(attenzione alla diatesi)
καθειργμένην
ἐμφῦναι τῷ βραχίονι
(qual è il sogg.?)
ὁρμήσασαν
ἠλακάτῃ δέ τινι χρυσῇ τῆς Κλεοπάτρας ἐκκαλουμένης αὐτὴν καὶ διαγριαινούσης
(che struttura riconosci?)

Τὸ δὲ ἀληθὲς οὐδεὶς οἶδεν·

ἐπεὶ καὶ ἐλέχθη
(che diatesi riconosci? qui come è meglio renderla?)
φάρμακον αὐτὴν φορεῖν ἐν κνηστίδι κοίλῃ,
(qual è il sogg.?)
τὴν δὲ κνηστίδα κρύπτειν τῇ κόμῃ·

πλὴν οὔτε κηλὶς ἐξήνθησε τοῦ σώματος οὔτε ἄλλο φαρμάκου σημεῖον.

Οὐ μὴν οὐδὲ τὸ θηρίον ἐντὸς ὤφθη,
(attenzione alla diatesi)
ἔφασκον δέ
συρμοὺς τινας αὐτοῦ παρὰ θάλασσαν,
τὸ δωμάτιον ἀφεώρα καὶ θυρίδες ἦσαν,
ἰδεῖν ·
(attenzione alla relazione temporale con la reggente)

ἔνιοι δὲ
καὶ τὸν βραχίονα τῆς Κλεοπάτρας ὀφθῆναι
δύο νυγμὰς ἔχοντα λεπτὰς καὶ ἀμυδράς.
(con cosa concorda il participio?)



Plutarco: Differenti versioni sulla morte di Cleopatra (struttura)

Λέγεται δὲ
τὴν ἀσπίδα κομισθῆναι σὺν τοῖς σύκοις ἐκείνοις
καὶ τοῖς θρίοις ἄνωθεν ἐπικαλυφθεῖσαν·

οὕτω γὰρ τὴν Κλεοπάτραν κελεῦσαι,
τῷ σώματι προσπεσεῖν τὸ θηρίον·
μηδὲ αὐτῆς ἐπισταμένης

ὡς δὲ
ἀφαιροῦσα τῶν σύκων
εἶδεν,
εἰπεῖν·
«Ἐνταῦθα ἦν ἄρα τοῦτο».

Καὶ τὸν βραχίονα παρασχεῖν τῷ δήγματι
γυμνώσασαν.

Οἱ δὲ φάσκουσιν
τηρεῖσθαι μὲν ἐν ὑδρίᾳ τὴν ἀσπίδα
καθειργμένην
ἐμφῦναι τῷ βραχίονι
ὁρμήσασαν
ἠλακάτῃ δέ τινι χρυσῇ τῆς Κλεοπάτρας ἐκκαλουμένης αὐτὴν καὶ διαγριαινούσης

Τὸ δὲ ἀληθὲς οὐδεὶς οἶδεν·

ἐπεὶ καὶ ἐλέχθη
φάρμακον αὐτὴν φορεῖν ἐν κνηστίδι κοίλῃ,
τὴν δὲ κνηστίδα κρύπτειν τῇ κόμῃ·

πλὴν οὔτε κηλὶς ἐξήνθησε τοῦ σώματος οὔτε ἄλλο φαρμάκου σημεῖον.

Οὐ μὴν οὐδὲ τὸ θηρίον ἐντὸς ὤφθη,
ἔφασκον δέ
συρμοὺς τινας αὐτοῦ παρὰ θάλασσαν,
ᾗ τὸ δωμάτιον ἀφεώρα καὶ θυρίδες ἦσαν,
ἰδεῖν ·

ἔνιοι δὲ
καὶ τὸν βραχίονα τῆς Κλεοπάτρας ὀφθῆναι
δύο νυγμὰς ἔχοντα λεπτὰς καὶ ἀμυδράς.




Plutarco: Differenti versioni sulla morte di Cleopatra

Λέγεται δὲ τὴν ἀσπίδα κομισθῆναι σὺν τοῖς σύκοις ἐκείνοις καὶ τοῖς θρίοις ἄνωθεν ἐπικαλυφθεῖσαν· οὕτω γὰρ τὴν Κλεοπάτραν κελεῦσαι, μηδὲ αὐτῆς ἐπισταμένης τῷ σώματι προσπεσεῖν τὸ θηρίον· ὡς δὲ ἀφαιροῦσα τῶν σύκων εἶδεν, εἰπεῖν· «Ἐνταῦθα ἦν ἄρα τοῦτο». Καὶ τὸν βραχίονα παρασχεῖν τῷ δήγματι γυμνώσασαν. Οἱ δὲ τηρεῖσθαι μὲν ἐν ὑδρίᾳ τὴν ἀσπίδα καθειργμένην φάσκουσιν, ἠλακάτῃ δέ τινι χρυσῇ τῆς Κλεοπάτρας ἐκκαλουμένης αὐτὴν καὶ διαγριαινούσης ὁρμήσασαν ἐμφῦναι τῷ βραχίονι. Τὸ δὲ ἀληθὲς οὐδεὶς οἶδεν· ἐπεὶ καὶ φάρμακον αὐτὴν ἐλέχθη φορεῖν ἐν κνηστίδι κοίλῃ, τὴν δὲ κνηστίδα κρύπτειν τῇ κόμῃ· πλὴν οὔτε κηλὶς ἐξήνθησε τοῦ σώματος οὔτε ἄλλο φαρμάκου σημεῖον. Οὐ μὴν οὐδὲ τὸ θηρίον ἐντὸς ὤφθη, συρμοὺς δέ τινας αὐτοῦ παρὰ θάλασσαν, ᾗ τὸ δωμάτιον ἀφεώρα καὶ θυρίδες ἦσαν, ἰδεῖν ἔφασκον· ἔνιοι δὲ καὶ τὸν βραχίονα τῆς Κλεοπάτρας ὀφθῆναι δύο νυγμὰς ἔχοντα λεπτὰς καὶ ἀμυδράς.

lunedì 24 ottobre 2016

Plutarco: Ultimi istanti della vita di Antonio [II] (struttura commentata)

Δεξαμένη δὲ αὐτὸν οὕτως
καὶ κατακλίνασα
περιερρήξατο τε τοὺς πέπλους ἐπ᾽αὐτῷ,
(il sogg. sottinteso è qui Cleopatra)
καὶ
τὰ στέρνα τυπτομένη καὶ σπαράττουσα ταῖς χερσί,
καὶ τῷ προσώπῳ τοῦ αἵματος ἀναματτομένη,
δεσπότην ἐκάλει καὶ ἄνδρα καὶ αὐτοκράτορα·
(per tradurre meglio potresti sottintendere un αὐτὸν)

καὶ μικροῦ δεῖν ἐπιλέληστο τῶν αὑτῆς κακῶν οἴκτῳ τῶν ἐκείνου.
(μικροῦ δεῖν è un’espressione idiomatica che trovi nel dizionario)
(osserva la struttura del primo sintagma sottolineato e lo spirito di αὑτῆς)
(nel secondo sintagma sottolineato quale parola è sottintesa?)

Καταπαύσας δὲ τὸν θρῆνον αὐτῆς
Ἀντώνιος ᾔτησε
πιεῖν οἶνον,
εἴτε διψῶν,
εἴτε ἐλπίζων
συντομώτερον ἀπολυθήσεσθαι.
(συντομώτερον: si tratta di un aggettivo?)

Πιὼν δὲ
(attenzione al tempo)
παρῄνεσεν αὐτῇ
τὰ μὲν ἑαυτῆς,
ἂν μὴ μετ᾽αἰσχύνης,
(che particella riconosci? di solito com’è scritta?)
σωτήρια τίθεσθαι,
(osserva il sintagma evidenziato; per capire di cosa si tratta, osserva anche l’accento di σωτήρια)
μάλιστα τῶν Καίσαρος ἑταίρων Προκληΐῳ πιστεύουσαν,
(con chi concorda il participio?)
αὐτὸν δὲ μὴ θρηνεῖν ἐπὶ ταῖς ὑστάταις μεταβολαῖς,
ἀλλὰ μακαρίζειν
ὧν ἔτυχε καλῶν,
(qual è l’antecedente di ὧν nella reggente? Rifletti sull’uso del relativo)
ἐπιφανέστατος ἀνθρώπων γενόμενος
καὶ πλεῖστον ἰσχύσας
καὶ νῦν οὐκ ἀγεννῶς Ῥωμαῖος ὑπὸ Ῥωμαίου κρατηθείς.
(attenzione alla diatesi)

Ὅσον οὔπω δ’ἐκλιπόντος αὐτοῦ,
(che uso del participio qui riconosci?)
Προκλήϊος ἧκε παρὰ Καίσαρος.




Plutarco: Ultimi istanti della vita di Antonio [II] (struttura)

Δεξαμένη δὲ αὐτὸν οὕτως
καὶ κατακλίνασα
περιερρήξατο τε τοὺς πέπλους ἐπ᾽αὐτῷ,
καὶ
τὰ στέρνα τυπτομένη καὶ σπαράττουσα ταῖς χερσί,
καὶ τῷ προσώπῳ τοῦ αἵματος ἀναματτομένη,
δεσπότην ἐκάλει καὶ ἄνδρα καὶ αὐτοκράτορα·

καὶ μικροῦ δεῖν ἐπιλέληστο τῶν αὑτῆς κακῶν οἴκτῳ τῶν ἐκείνου.

Καταπαύσας δὲ τὸν θρῆνον αὐτῆς
Ἀντώνιος ᾔτησε
πιεῖν οἶνον,
εἴτε διψῶν,
εἴτε ἐλπίζων
συντομώτερον ἀπολυθήσεσθαι.

Πιὼν δὲ
παρῄνεσεν αὐτῇ
τὰ μὲν ἑαυτῆς,
ἂν ᾖ μὴ μετ᾽αἰσχύνης,
σωτήρια τίθεσθαι,
μάλιστα τῶν Καίσαρος ἑταίρων Προκληΐῳ πιστεύουσαν,
αὐτὸν δὲ μὴ θρηνεῖν ἐπὶ ταῖς ὑστάταις μεταβολαῖς,
ἀλλὰ μακαρίζειν
ὧν ἔτυχε καλῶν,
ἐπιφανέστατος ἀνθρώπων γενόμενος
καὶ πλεῖστον ἰσχύσας
καὶ νῦν οὐκ ἀγεννῶς Ῥωμαῖος ὑπὸ Ῥωμαίου κρατηθείς.

Ὅσον οὔπω δ’ἐκλιπόντος αὐτοῦ,
Προκλήϊος ἧκε παρὰ Καίσαρος.



Plutarco: Ultimi istanti della vita di Antonio [II]

Δεξαμένη δὲ αὐτὸν οὕτως καὶ κατακλίνασα περιερρήξατο τε τοὺς πέπλους ἐπ᾽αὐτῷ, καὶ τὰ στέρνα τυπτομένη καὶ σπαράττουσα ταῖς χερσί, καὶ τῷ προσώπῳ τοῦ αἵματος ἀναματτομένη, δεσπότην ἐκάλει καὶ ἄνδρα καὶ αὐτοκράτορα· καὶ μικροῦ δεῖν ἐπιλέληστο τῶν αὑτῆς κακῶν οἴκτῳ τῶν ἐκείνου. Καταπαύσας δὲ τὸν θρῆνον αὐτῆς Ἀντώνιος ᾔτησε πιεῖν οἶνον, εἴτε διψῶν, εἴτε συντομώτερον ἐλπίζων ἀπολυθήσεσθαι. Πιὼν δὲ παρῄνεσεν αὐτῇ τὰ μὲν ἑαυτῆς, ἂν ᾖ μὴ μετ᾽αἰσχύνης, σωτήρια τίθεσθαι, μάλιστα τῶν Καίσαρος ἑταίρων Προκληΐῳ πιστεύουσαν, αὐτὸν δὲ μὴ θρηνεῖν ἐπὶ ταῖς ὑστάταις μεταβολαῖς, ἀλλὰ μακαρίζειν ὧν ἔτυχε καλῶν, ἐπιφανέστατος ἀνθρώπων γενόμενος καὶ πλεῖστον ἰσχύσας καὶ νῦν οὐκ ἀγεννῶς Ῥωμαῖος ὑπὸ Ῥωμαίου κρατηθείς. Ὅσον οὔπω δ’ἐκλιπόντος αὐτοῦ, Προκλήϊος ἧκε παρὰ Καίσαρος.

Plutarco: Ultimi istanti della vita di Antonio [I] (struttura commentata)

Γνοὺς οὖν
(con chi concorda il participio?)
ὅτι ζῇ,
(qui il sogg. sottinteso è Cleopatra che si è rinchiusa nella tomba regale nel momento della conquista di Alessandria da parte di Ottaviano)
προθύμως ἐκέλευσεν
ἄρασθαι τοῖς ὑπηρέταις τὸ σῶμα,
καὶ διὰ χειρῶν προσεκομίσθη ταῖς θύραις τοῦ οἰκήματος.
(attenzione alla diatesi)

Ἡ δὲ Κλεοπάτρα τὰς μὲν θύρας οὐκ ἀνέῳξεν,
ἐκ δὲ θυρίδων τινῶν φανεῖσα
(osserva l’uso delle particelle)
σειρὰς καὶ καλώδια καθίει.

Καὶ
τούτοις ἐναψάντων
(qui puoi interpretarlo come un participio assoluto con il sogg. sottinteso)
τὸν Ἀντώνιον ἀνεῖλκεν αὐτὴ καὶ δύο γυναῖκες,
(ricorda i valori di αὐτός)
ἃς μόνας ἐδέξατο μεθ᾽αὑτῆς εἰς τὸν τάφον.
(che pronome riconosci? a chi lo devi collegare?)

Λέγουσιν οἱ παραγενόμενοι
(che valore ha qui il participio?)
oὐδὲν ἐκείνου οἰκτρότερον γενέσθαι θέαμα.
(che funzione ha il genitivo? osserva il grado dell’aggettivo)

Πεφυρμένος γὰρ αἵματι
καὶ δυσθανατῶν
(con chi concordano i participi?)
εἵλκετο,
(attenzione alla diatesi)
τὰς χεῖρας ὀρέγων εἰς ἐκείνην
καὶ παραιωρούμενος.

Οὐ γὰρ ἦν γυναιξὶ ῥᾴδιον τὸ ἔργον,
ἀλλὰ μόλις ἡ Κλεοπάτρα
ταῖν χεροῖν ἐμπεφυκυῖα
(attenzione al numero del sostantivo!)
καὶ κατατεινομένη τῷ προσώπῳ
τὸν δεσμὸν ἀνελάμβανεν,
ἐπικελευομένων τῶν κάτωθεν αὐτῇ
(che funzione ha qui l’articolo?)
καὶ συναγωνιώντων.
(che valore hanno questi participi?)



Plutarco: Ultimi istanti della vita di Antonio [I] (struttura)

Γνοὺς οὖν
ὅτι ζῇ,
προθύμως ἐκέλευσεν
ἄρασθαι τοῖς ὑπηρέταις τὸ σῶμα,
καὶ διὰ χειρῶν προσεκομίσθη ταῖς θύραις τοῦ οἰκήματος.

Ἡ δὲ Κλεοπάτρα τὰς μὲν θύρας οὐκ ἀνέῳξεν,
ἐκ δὲ θυρίδων τινῶν φανεῖσα
σειρὰς καὶ καλώδια καθίει.

Καὶ
τούτοις ἐναψάντων
τὸν Ἀντώνιον ἀνεῖλκεν αὐτὴ καὶ δύο γυναῖκες,
ἃς μόνας ἐδέξατο μεθ᾽αὑτῆς εἰς τὸν τάφον.

Λέγουσιν οἱ παραγενόμενοι
oὐδὲν ἐκείνου οἰκτρότερον γενέσθαι θέαμα.

Πεφυρμένος γὰρ αἵματι
καὶ δυσθανατῶν
εἵλκετο,
τὰς χεῖρας ὀρέγων εἰς ἐκείνην
καὶ παραιωρούμενος.

Οὐ γὰρ ἦν γυναιξὶ ῥᾴδιον τὸ ἔργον,
ἀλλὰ μόλις ἡ Κλεοπάτρα
ταῖν χεροῖν ἐμπεφυκυῖα
καὶ κατατεινομένη τῷ προσώπῳ
τὸν δεσμὸν ἀνελάμβανεν,
ἐπικελευομένων τῶν κάτωθεν αὐτῇ
καὶ συναγωνιώντων.


Plutarco: Ultimi istanti della vita di Antonio [I]

Γνοὺς οὖν ὅτι ζῇ, προθύμως ἐκέλευσεν ἄρασθαι τοῖς ὑπηρέταις τὸ σῶμα, καὶ διὰ χειρῶν προσεκομίσθη ταῖς θύραις τοῦ οἰκήματος. Ἡ δὲ Κλεοπάτρα τὰς μὲν θύρας οὐκ ἀνέῳξεν, ἐκ δὲ θυρίδων τινῶν φανεῖσα σειρὰς καὶ καλώδια καθίει. Καὶ τούτοις ἐναψάντων τὸν Ἀντώνιον ἀνεῖλκεν αὐτὴ καὶ δύο γυναῖκες, ἃς μόνας ἐδέξατο μεθ᾽αὑτῆς εἰς τὸν τάφον. Οὐδὲν ἐκείνου λέγουσιν οἰκτρότερον γενέσθαι οἱ παραγενόμενοι θέαμα. Πεφυρμένος γὰρ αἵματι καὶ δυσθανατῶν εἵλκετο, τὰς χεῖρας ὀρέγων εἰς ἐκείνην καὶ παραιωρούμενος. Οὐ γὰρ ἦν γυναιξὶ ῥᾴδιον τὸ ἔργον, ἀλλὰ μόλις ἡ Κλεοπάτρα ταῖν χεροῖν ἐμπεφυκυῖα καὶ κατατεινομένη τῷ προσώπῳ τὸν δεσμὸν ἀνελάμβανεν, ἐπικελευομένων τῶν κάτωθεν αὐτῇ καὶ συναγωνιώντων.

Seneca, Ad Lucilium VII

Seneca, Epistulae morales ad Lucilium, VII

SENECA LVCILIO SVO SALVTEM
7.1   Quid tibi vitandum praecipue existimes quaeris? turbam. Nondum illi tuto committeris. Ego certe confitebor inbecillitatem meam: numquam mores quos extuli refero; aliquid ex eo quod composui turbatur, aliquid ex iis quae fugavi redit. Quod aegris evenit quos longa inbecillitas usque eo adfecit ut nusquam sine offensa proferantur, hoc accidit nobis quorum animi ex longo morbo reficiuntur. 7.2 Inimica est multorum conversatio: nemo non aliquod nobis vitium aut commendat aut inprimit aut nescientibus adlinit. Utique quo maior est populus cui miscemur, hoc periculi plus est. Nihil vero tam damnosum bonis moribus quam in aliquo spectaculo desidere; tunc enim per voluptatem facilius vitia subrepunt.  7.3 Quid me existimas dicere? avarior redeo, ambitiosior, luxuriosior, immo vero crudelior et inhumanior, quia inter homines fui. Casu in meridianum spectaculum incidi, lusus expectans et sales et aliquid laxamenti quo hominum oculi ab humano cruore adquiescant. Contra est: quidquid ante pugnatum est misericordia fuit; nunc omissis nugis mera homicidia sunt. Nihil habent quo tegantur; ad ictum totis corporibus expositi numquam frustra manum mittunt. 7.4 Hoc plerique ordinariis paribus et postulaticiis praeferunt. Quidni praeferant? non galea, non scuto repellitur ferrum. Quo munimenta? quo artes? omnia ista mortis morae sunt. Mane leonibus et ursis homines, meridie spectatoribus suis obiciuntur. Interfectores interfecturis iubent obici et victorem in aliam detinent caedem; exitus pugnantium mors est. Ferro et igne res geritur. Haec fiunt dum vacat harena. 7.5 “Sed latrocinium fecit aliquis, occidit hominem.” Quid ergo? quia occidit, ille meruit ut hoc pateretur: tu quid meruisti miser ut hoc spectes? “Occide, verbera, ure! Quare tam timide incurrit in  ferrum? quare parum audacter occidit? quare parum libenter moritur? Plagis agatur in vulnera, mutuos ictus nudis et obviis pectoribus excipiant.” Intermissum est spectaculum:  “interim iugulentur homines, ne nihil agatur”. Age, ne hoc quidem intellegitis, mala exempla in eos redundare qui faciunt? Agite dis immortalibus gratias quod eum docetis esse crudelem qui non potest discere.  7.6  Subducendus populo est tener animus et parum tenax recti: facile transitur ad plures. Socrati et Catoni et Laelio excutere morem suum dissimilis multitudo potuisset: adeo nemo nostrum, qui cum maxime concinnamus ingenium, ferre impetum vitiorum tam magno comitatu venientium potest. 7.7 Unum exemplum luxuriae aut avaritiae multum mali facit: convictor delicatus paulatim enervat et mollit, vicinus dives cupiditatem inritat, malignus comes quamvis candido et simplici rubiginem suam adfricuit: quid tu accidere his moribus credis in quos publice factus est impetus? Necesse est aut imiteris aut oderis. 7.8 Utrumque autem devitandum est: neve similis malis fias, quia multi sunt, neve inimicus multis, quia dissimiles sunt. Recede in te ipse quantum potes; cum his versare qui te meliorem facturi sunt, illos admitte quos tu potes facere meliores. Mutuo ista fiunt, et homines dum docent discunt. 7.9 Non est quod te gloria publicandi ingenii producat in medium, ut recitare istis velis aut disputare; quod facere te vellem, si haberes isti populo idoneam mercem: nemo est qui intellegere te possit. Aliquis fortasse, unus aut alter incidet, et hic ipse formandus tibi erit instituendusque ad intellectum tui. “Cui ergo ista didici?” Non est quod timeas ne operam perdideris, si tibi didicisti. 7.10 Sed ne soli mihi hodie didicerim, communicabo tecum quae occurrunt mihi egregie dicta circa eundem fere sensum tria, ex quibus unum haec epistula in debitum solvet, duo in antecessum accipe. Democritus ait, “unus mihi pro populo est, et populus pro uno. 7.11 Bene et ille, quisquis fuit (ambigitur enim de auctore), cum quaereretur ab illo quo tanta diligentia artis spectaret ad paucissimos perventurae, “satis sunt” inquit  “mihi pauci, satis est unus, satis est nullus”. Egregie hoc tertium Epicurus, cum uni ex consortibus studiorum suorum scriberet: “haec” inquit “ego non multis, sed tibi; satis enim magnum alter alteri theatrum sumus”. 7.12 Ista, mi Lucili, condenda in animum sunt, ut contemnas voluptatem ex plurium adsensione venientem. Multi te laudant: ecquid habes cur placeas tibi, si is es quem intellegant multi? introrsus bona tua spectent. Vale.




venerdì 14 ottobre 2016

Plutarco: Trionfi di Cesare (struttura commentata)

λλὰ γὰρ
ὡς ἐπανῆλθεν εἰς Ῥώμην ἀπὸ Λιβύης,
πρῶτον μὲν ὑπὲρ τῆς νίκης ἐμεγαληγόρησε πρὸς τὸν δῆμον,
ὡς τοσαύτην κεχειρωμένος χώραν,
(ricorda i valori di ὡς quando accompagna un participio)
ὅση παρέξει καθ᾽ἕκαστον ἐνιαυτὸν εἰς τὸ δημόσιον σίτου μὲν εἴκοσι μυριάδας Ἀττικῶν μεδίμνων, ἐλαίου δὲ λιτρῶν μυριάδας τριακοσίας.
(che pronome riconosci? a cosa si riferisce?)
(attenzione al tempo!)
(osserva i due sintagmi evidenziati in fucsia e l’uso delle particelle)

Ἔπειτα θριάμβους κατήγαγε τὸν Κελτικόν, τὸν Αἰγυπτιακόν, τὸν Ποντικόν, τὸν Λιβυκόν, οὐκ ἀπὸ Σκιπίωνος, ἀλλ᾽ἀπὸ Ἰόβα δῆθεν τοῦ βασιλέως.
(quali sono gli attributi di θριάμβους?)

Τότε καὶ Ἰόβας,
υἱὸς ὢν ἐκείνου κομιδῇ νήπιος,
ἐν τῷ θριάμβῳ παρήχθη,
(attenzione alla diatesi)
μακαριωτάτην ἁλοὺς ἅλωσιν,
(il verbo non è transitivo; quindi che compl. riconosci? osserva l’uso della figura etimologica)
ὡς ἐκ βαρβάρου καὶ Νομάδος Ἑλλήνων τοῖς πολυμαθεστάτοις ἐναρίθμιος γενέσθαι συγγραφεῦσι.
(osserva i diversi sintagmi)

Μετὰ δὲ τοὺς θριάμβους στρατιώταις τε μεγάλας δωρεὰς ἐδίδου,
καὶ τὸν δῆμον ἀνελάμβανεν ἑστιάσεσι καὶ θέαις,
ἑστιάσας μὲν ἐν δισμυρίοις καὶ δισχιλίοις τρικλίνοις ὁμοῦ σύμπαντας,
θέας δὲ καὶ μονομάχων καὶ ναυμάχων ἀνδρῶν παρασχὼν
ἐπὶ τῇ θυγατρὶ Ἰουλίᾳ, πάλαι τεθνεώσῃ.
(attenzione alle concordanze dei participi)


Plutarco: Trionfi di Cesare (struttura)

λλὰ γὰρ
ὡς ἐπανῆλθεν εἰς Ῥώμην ἀπὸ Λιβύης,
πρῶτον μὲν ὑπὲρ τῆς νίκης ἐμεγαληγόρησε πρὸς τὸν δῆμον,
ὡς τοσαύτην κεχειρωμένος χώραν,
ὅση παρέξει καθ᾽ἕκαστον ἐνιαυτὸν εἰς τὸ δημόσιον σίτου μὲν εἴκοσι μυριάδας Ἀττικῶν μεδίμνων, ἐλαίου δὲ λιτρῶν μυριάδας τριακοσίας.

Ἔπειτα θριάμβους κατήγαγε τὸν Κελτικόν, τὸν Αἰγυπτιακόν, τὸν Ποντικόν, τὸν Λιβυκόν, οὐκ ἀπὸ Σκιπίωνος, ἀλλ᾽ἀπὸ Ἰόβα δῆθεν τοῦ βασιλέως.

Τότε καὶ Ἰόβας,
υἱὸς ὢν ἐκείνου κομιδῇ νήπιος,
ἐν τῷ θριάμβῳ παρήχθη,
μακαριωτάτην ἁλοὺς ἅλωσιν,
ὡς ἐκ βαρβάρου καὶ Νομάδος Ἑλλήνων τοῖς πολυμαθεστάτοις ἐναρίθμιος γενέσθαι συγγραφεῦσι.

Μετὰ δὲ τοὺς θριάμβους στρατιώταις τε μεγάλας δωρεὰς ἐδίδου,
καὶ τὸν δῆμον ἀνελάμβανεν ἑστιάσεσι καὶ θέαις,
ἑστιάσας μὲν ἐν δισμυρίοις καὶ δισχιλίοις τρικλίνοις ὁμοῦ σύμπαντας,
θέας δὲ καὶ μονομάχων καὶ ναυμάχων ἀνδρῶν παρασχὼν
ἐπὶ τῇ θυγατρὶ Ἰουλίᾳ, πάλαι τεθνεώσῃ.


Plutarco: Trionfi di Cesare

λλὰ γὰρ ὡς ἐπανῆλθεν εἰς Ῥώμην ἀπὸ Λιβύης, πρῶτον μὲν ὑπὲρ τῆς νίκης ἐμεγαληγόρησε πρὸς τὸν δῆμον, ὡς τοσαύτην κεχειρωμένος χώραν, ὅση παρέξει καθ᾽ἕκαστον ἐνιαυτὸν εἰς τὸ δημόσιον σίτου μὲν εἴκοσι μυριάδας Ἀττικῶν μεδίμνων, ἐλαίου δὲ λιτρῶν μυριάδας τριακοσίας. Ἔπειτα θριάμβους κατήγαγε τὸν Κελτικόν, τὸν Αἰγυπτιακόν, τὸν Ποντικόν, τὸν Λιβυκόν, οὐκ ἀπὸ Σκιπίωνος, ἀλλ᾽ἀπὸ Ἰόβα δῆθεν τοῦ βασιλέως. Τότε καὶ Ἰόβας, υἱὸς ὢν ἐκείνου κομιδῇ νήπιος, ἐν τῷ θριάμβῳ παρήχθη, μακαριωτάτην ἁλοὺς ἅλωσιν, ὡς ἐκ βαρβάρου καὶ Νομάδος Ἑλλήνων τοῖς πολυμαθεστάτοις ἐναρίθμιος γενέσθαι συγγραφεῦσι. Μετὰ δὲ τοὺς θριάμβους στρατιώταις τε μεγάλας δωρεὰς ἐδίδου, καὶ τὸν δῆμον ἀνελάμβανεν ἑστιάσεσι καὶ θέαις, ἑστιάσας μὲν ἐν δισμυρίοις καὶ δισχιλίοις τρικλίνοις ὁμοῦ σύμπαντας, θέας δὲ καὶ μονομάχων καὶ ναυμάχων ἀνδρῶν παρασχὼν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ Ἰουλίᾳ, πάλαι τεθνεώσῃ.

domenica 9 ottobre 2016

Iliade - Achille (IX e XXIV)

La figura di Achille

Iliade


Irrequieta sofferenza di Achille (Iliade XXIV 1-12)

Λῦτο δ᾽ἀγών, λαοὶ δὲ θοὰς ἐπὶ νῆας ἕκαστοι
ἐσκίδναντ᾽ἰέναι. Τοὶ μὲν δόρποιο μέδοντο
ὕπνου τε γλυκεροῦ ταρπήμεναι· αὐτὰρ Ἀχιλλεὺς
κλαῖε φίλου ἑτάρου μεμνημένος, οὐδέ μιν ὕπνος
ᾕρει πανδαμάτωρ, ἀλλ᾽ἐστρέφετ᾽ἔνθα καὶ ἔνθα
Πατρόκλου ποθέων ἀνδροτῆτά τε καὶ μένος ἠΰ,
ἠδ᾽ὁπόσα τολύπευσε σὺν αὐτῷ καὶ πάθεν ἄλγεα
ἀνδρῶν τε πτολέμους ἀλεγεινά τε κύματα πείρων.
Τῶν μιμνησκόμενος θαλερὸν κατὰ δάκρυον εἶβεν,
ἄλλοτ᾽ἐπὶ πλευρὰς κατακείμενος, ἄλλοτε δ᾽αὖτε
ὕπτιος, ἄλλοτε δὲ πρηνής· τοτὲ δ᾽ὀρθὸς ἀναστὰς
δινεύεσκ᾽ἀλύων παρὰ θῖν᾽ἁλός. Οὐδέ μιν ἠὼς
φαινομένη λήθεσκεν ὑπεὶρ ἅλα τ᾽ἠϊόνας τε.


Quanto vale la vita? (Iliade IX 401-409)

οὐ γὰρ ἐμοὶ ψυχῆς ἀντάξιον οὐδ᾽ὅσα φασὶν
Ἴλιον ἐκτῆσθαι εὖ ναιόμενον πτολίεθρον
τὸ πρὶν ἐπ᾽ εἰρήνης, πρὶν ἐλθεῖν υἷας Ἀχαιῶν,
οὐδ᾽ὅσα λάϊνος οὐδὸς ἀφήτορος ἐντὸς ἐέργει
Φοίβου Ἀπόλλωνος Πυθοῖ ἔνι πετρηέσσῃ.
Ληϊστοὶ μὲν γάρ τε βόες καὶ ἴφια μῆλα,
κτητοὶ δὲ τρίποδές τε καὶ ἵππων ξανθὰ κάρηνα,
ἀνδρὸς δὲ ψυχὴ πάλιν ἐλθεῖν οὔτε λεϊστὴ
οὔθ᾽ἑλετή, ἐπεὶ ἄρ κεν ἀμείψεται ἕρκος ὀδόντων.




venerdì 7 ottobre 2016

Gratuità del beneficio (Seneca) - struttura commentata

Praecipiunt itaque omnes auctores sapientiae
(osserva il sintagma evidenziato)
quaedam beneficia palam danda, quaedam secreto:
(quale ausiliare è sottinteso per completare la forma perifrastica? Che tipo di perifrastica è presente qui e in molti altri punti del brano?)
palam,
(quale verbo è sottinteso?)
quae gloriosum est
consequi:
militaria dona
aut honores
et quidquid aliud notitia pulchrius fit.
(che caso è notitia? Attenzione che non dipende da pulchrius)
(osserva il grado di pulchrius)

Rursus,
quae non producunt
(qual è l’antecedente di quae nella reggente?)
(il verbo è qui usato assolutamente)
nec honestiorem faciunt,
(attenzione al grado dell’aggettivo e, per il lessico, ai falsi amici)
sed succurrunt infirmitati, egestati, ignominiae,
(tieni conto della costruzione del verbo)
tacite danda sunt:
ut nota sint solis,
quibus prosunt.
(qual è l’antecedente di quibus?)
(ricorda la costruzione del verbo; si tratta di un composto di sum!)

Interdum etiam ipse,
qui iuvatur,
(attenzione alla diatesi)
fallendus est,
ut habeat
nec sciat
a quo acceperit.
(che proposizione riconosci? tieni conto del verbo che la regge)
(attenzione alla consecutio)

Aiunt
Arcesilan
(che caso è? osserva che si tratta di un nome greco)
amico pauperi
et paupertatem suam dissimulanti,
(con chi concorda il participio? che compl. regge?)
aegro autem
et ne hoc quidem confitenti
(osserva l’uso di ne … quidem)
deesse sibi in sumptum ad necessarios usus,
(osserva che deesse riprende il precedente hoc; quindi che valore ha questo infinito?)
clam succurrendum
(quale ausiliare è sottinteso per completare la forma perifrastica?)
iudicasse;
(qual è il sogg.?)

pulvino eius ignorantis sacculum subiecit,
(controlla la costruzione del verbo)
ut homo inutiliter verecundus,
quod desiderabat,
(a cosa si riferisce quod nella reggente?)
inveniret
potius quam acciperet.

“Quid ergo?
(ricorda il valore metodologico di questa espressione nello sviluppo della riflessione senecana)
Ille nesciet,
(attenzione a tempo e modo)
a quo acceperit?”
(hai incontrato poco sopra la stessa costruzione)

Primum nesciat,
(attenzione a tempo e modo; è lo stesso di prima? Ripassa i congiuntivi indipendenti)
si hoc ipsum beneficii pars est;

deinde multa alia faciam,
multa tribuam,
per quae intellegat et illius auctorem.
(a cosa si riferisce per quae?)
(che significato ha qui et?)

Denique ille nesciet
(attenzione a tempo e modo)
accepisse se;
(tieni conto della consecutio)
ego sciam
me dedisse.

“Parum est
inquis.

Parum,
si cogitas
foenerare;

sed
si dare,
(che verbo è sottinteso dopo si?)
quo genere accipienti maxime profuturum erit,
(tieni conto della consecutio e della costruzione del verbo)
dabis.

Contentus eris
te teste;
(che struttura sintattica riconosci, anche se qui non è presente il verbo?)

alioqui delectat
non bene facere
sed videri
(che funzione hanno questi due infiniti in relazione al verbo della principale?)
bene fecisse.
(tieni conto della consecutio)