sabato 30 dicembre 2023

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [127-128] (struttura commentata)

 

(dopo aver tradotto il passo)

 

Una riflessione per comprendere la cultura classica

 

Qui sono presenti alcune parole chiave della filosofia, e in particolare di quella epicurea; individuale e commentale.

 

Rifletti sulla funzione e sui limiti dell’ἡδονή che vengono qui esposti.

 

Ἀναλογιστέον δὲ

(questo aggettivo verbale cosa esprime? A quale costruzione perifrastica latina corrisponde? Ricercane il significato nella voce del verbo da cui deriva)

ὡς τῶν ἐπιθυμιῶν αἱ μέν εἰσι φυσικαί,

αἱ δὲ κεναί.

(osserva l’uso dell’articolo e la suddivisione logica della frase. Essa si ripete un po’ di volte; perciò il predicato è in seguito sottinteso)

 

Καὶ τῶν φυσικῶν αἱ μὲν ἀναγκαῖαι,

αἱ δὲ φυσικαὶ μόνον·

 

τῶν δ᾽ἀναγκαίων αἱ μὲν πρὸς εὐδαιμονίαν εἰσὶν ἀναγκαῖαι,

αἱ δὲ πρὸς τὴν τοῦ σώματος ἀοχλησίαν,

αἱ δὲ πρὸς αὐτὸ τὸ ζῆν.

 

Τούτων γὰρ ἀπλανὴς θεωρία

πᾶσαν αἵρεσιν καὶ φυγὴν ἐπανάγειν

οἶδεν

ἐπὶ τὴν τοῦ σώματος ὑγίειαν καὶ τὴν τῆς ψυχῆς ἀταραξίαν,

(a quale subordinata appartiene? Osserva la struttura inclusiva)

ἐπεὶ τοῦτο

τοῦ μακαρίως ζῆν

ἐστι τέλος.

 

Τούτου γὰρ χάριν πάντα πράττομεν,

(che compl. è evidenziato in fucsia?)

ὅπως μήτε ἀλγῶμεν

μήτε ταρβῶμεν.

 

Ὅταν δ᾽ἅπαξ τοῦτο περὶ ἡμᾶς γένηται,

(che tipo di subordinata riconosci? Osserva com’è formata la congiunzione)

λύεται πᾶς ὁ τῆς ψυχῆς χειμών,

οὐκ ἔχοντος τοῦ ζῴου

(che significato ha qui il termine ζῴου?)

βαδίζειν

ὡς πρὸς ἐνδέον τι

(rendi questa particella con valore comparativo-ipotetico)

καὶ ζητεῖν ἕτερον

τὸ τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώματος ἀγαθὸν συμπληρωθήσεται.

(che pronome è? A cosa si riferisce? Che funzione ha in questa subordinata?)

(attenzione alla diatesi e al tempo del verbo)

 

Τότε γὰρ ἡδονῆς χρείαν ἔχομεν,

ὅταν

ἐκ τοῦ μὴ παρεῖναι τὴν ἡδονὴν

ἀλγῶμεν·

 

ὅταν δὲ μὴ ἀλγῶμεν,

οὐκέτι τῆς ἡδονῆς δεόμεθα.

(come si costruisce questo verbo?)

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [127-128] (struttura)

 

Ἀναλογιστέον δὲ

ὡς τῶν ἐπιθυμιῶν αἱ μέν εἰσι φυσικαί,

αἱ δὲ κεναί.

 

Καὶ τῶν φυσικῶν αἱ μὲν ἀναγκαῖαι,

αἱ δὲ φυσικαὶ μόνον·

 

τῶν δ᾽ἀναγκαίων αἱ μὲν πρὸς εὐδαιμονίαν εἰσὶν ἀναγκαῖαι,

αἱ δὲ πρὸς τὴν τοῦ σώματος ἀοχλησίαν,

αἱ δὲ πρὸς αὐτὸ τὸ ζῆν.

 

Τούτων γὰρ ἀπλανὴς θεωρία

πᾶσαν αἵρεσιν καὶ φυγὴν ἐπανάγειν

οἶδεν

ἐπὶ τὴν τοῦ σώματος ὑγίειαν καὶ τὴν τῆς ψυχῆς ἀταραξίαν,

ἐπεὶ τοῦτο

τοῦ μακαρίως ζῆν

ἐστι τέλος.

 

Τούτου γὰρ χάριν πάντα πράττομεν,

ὅπως μήτε ἀλγῶμεν

μήτε ταρβῶμεν.

 

Ὅταν δ᾽ἅπαξ τοῦτο περὶ ἡμᾶς γένηται,

λύεται πᾶς ὁ τῆς ψυχῆς χειμών,

οὐκ ἔχοντος τοῦ ζῴου

βαδίζειν

ὡς πρὸς ἐνδέον τι

καὶ ζητεῖν ἕτερον

ᾧ τὸ τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώματος ἀγαθὸν συμπληρωθήσεται.

 

Τότε γὰρ ἡδονῆς χρείαν ἔχομεν,

ὅταν

ἐκ τοῦ μὴ παρεῖναι τὴν ἡδονὴν

ἀλγῶμεν·

 

ὅταν δὲ μὴ ἀλγῶμεν,

οὐκέτι τῆς ἡδονῆς δεόμεθα.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [127-128]

 

Ἀναλογιστέον δὲ ὡς τῶν ἐπιθυμιῶν αἱ μέν εἰσι φυσικαί, αἱ δὲ κεναί. Καὶ τῶν φυσικῶν αἱ μὲν ἀναγκαῖαι, αἱ δὲ φυσικαὶ μόνον· τῶν δ᾽ἀναγκαίων αἱ μὲν πρὸς εὐδαιμονίαν εἰσὶν ἀναγκαῖαι, αἱ δὲ πρὸς τὴν τοῦ σώματος ἀοχλησίαν, αἱ δὲ πρὸς αὐτὸ τὸ ζῆν. Τούτων γὰρ ἀπλανὴς θεωρία πᾶσαν αἵρεσιν καὶ φυγὴν ἐπανάγειν οἶδεν ἐπὶ τὴν τοῦ σώματος ὑγίειαν καὶ τὴν τῆς ψυχῆς ἀταραξίαν, ἐπεὶ τοῦτο τοῦ μακαρίως ζῆν ἐστι τέλος. Τούτου γὰρ χάριν πάντα πράττομεν, ὅπως μήτε ἀλγῶμεν μήτε ταρβῶμεν. Ὅταν δ᾽ἅπαξ τοῦτο περὶ ἡμᾶς γένηται, λύεται πᾶς ὁ τῆς ψυχῆς χειμών, οὐκ ἔχοντος τοῦ ζῴου βαδίζειν ὡς πρὸς ἐνδέον τι καὶ ζητεῖν ἕτερον ᾧ τὸ τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώματος ἀγαθὸν συμπληρωθήσεται. Τότε γὰρ ἡδονῆς χρείαν ἔχομεν, ὅταν ἐκ τοῦ μὴ παρεῖναι τὴν ἡδονὴν ἀλγῶμεν· ὅταν δὲ μὴ ἀλγῶμεν, οὐκέτι τῆς ἡδονῆς δεόμεθα.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [127] (struttura commentata)

 

(dopo aver tradotto il passo)

 

Una riflessione per comprendere la cultura classica

 

Riassumi con le tue parole che rapporto deve avere l’individuo con la vita desumendolo da questo passo e da quelli precedenti.

 

Come si deve porre l’uomo di fronte al futuro? Conosci la posizione di altri filosofi o di altri scrittori?

 

Εἰ μὲν γὰρ

(dove trovi il predicato di questa subordinata?)

(la correlazione delle particelle ti suggerisce la struttura logica della frase)

πεποιθὼς

(che modo è? Con chi concorda? Rifletti sul valore di questo tempo)

τοῦτό φησι,

πῶς οὐκ ἀπέρχεται

(che avverbio trovi all’inizio? Quindi che tipo di principale riconosci?)

(quale caso è retto da questo verbo? Osserva com’è formato)

τοῦ ζῆν;

(che modo è? Qual è la sua funzione?)

 

Ἐν ἑτοίμῳ γὰρ αὐτῷ τοῦτ᾽ἔστιν,

εἴπερ ἦν βεβουλευμένον αὐτῷ βεβαίως·

(qui hai una forma perifrastica di perfetto il cui sogg. è espresso nella principale)

(con il participio perfetto spesso il c. d’agente è espresso in caso…)

 

εἰ δὲ

(questo periodo ricalca la stessa struttura di quello precedente; perciò qui vengono sottintesi alcuni predicati che prima erano espressi)

μωκώμενος,

(consideralo di diatesi media)

μάταιος

ἐν τοῖς οὐκ ἐπιδεχομένοις.

(consideralo di genere neutro)

 

Μνημονευτέον δὲ

(questo aggettivo verbale cosa esprime? A quale costruzione perifrastica latina corrisponde?)

ὡς τὸ μέλλον οὔτε ἡμέτερον οὔτε πάντως οὐχ ἡμέτερον,

(che funzione ha questo participio?)

ἵνα μήτε πάντως προσμένωμεν

(che tipo di subordinata è? Osserva il modo)

(il c. ogg. -neutro- è sottinteso; cercalo subito prima)

ὡς ἐσόμενον

(che valore dà questa particella al participio?)

μήτε ἀπελπίζωμεν

ὡς πάντως οὐκ ἐσόμενον.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [127] (struttura)

 

Εἰ μὲν γὰρ

πεποιθὼς

τοῦτό φησι,

πῶς οὐκ ἀπέρχεται

τοῦ ζῆν;

 

Ἐν ἑτοίμῳ γὰρ αὐτῷ τοῦτ᾽ἔστιν,

εἴπερ ἦν βεβουλευμένον αὐτῷ βεβαίως·

 

εἰ δὲ

μωκώμενος,

μάταιος

ἐν τοῖς οὐκ ἐπιδεχομένοις.

 

Μνημονευτέον δὲ

ὡς τὸ μέλλον οὔτε ἡμέτερον οὔτε πάντως οὐχ ἡμέτερον,

ἵνα μήτε πάντως προσμένωμεν

ὡς ἐσόμενον

μήτε ἀπελπίζωμεν

ὡς πάντως οὐκ ἐσόμενον.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [127]

 

Εἰ μὲν γὰρ πεποιθὼς τοῦτό φησι, πῶς οὐκ ἀπέρχεται τοῦ ζῆν; Ἐν ἑτοίμῳ γὰρ αὐτῷ τοῦτ᾽ἔστιν, εἴπερ ἦν βεβουλευμένον αὐτῷ βεβαίως· εἰ δὲ μωκώμενος, μάταιος ἐν τοῖς οὐκ ἐπιδεχομένοις. Μνημονευτέον δὲ ὡς τὸ μέλλον οὔτε ἡμέτερον οὔτε πάντως οὐχ ἡμέτερον, ἵνα μήτε πάντως προσμένωμεν ὡς ἐσόμενον μήτε ἀπελπίζωμεν ὡς πάντως οὐκ ἐσόμενον.

 

venerdì 29 dicembre 2023

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [125-126] (struttura commentata)

 

(dopo aver tradotto il passo)

 

Una riflessione per comprendere la cultura classica

 

Quale giudizio dà Epicuro dell’affermazione di Teognide che trovi alla fine del passo? Perché?

 

Commenta la citazione di Teognide proponendo collegamenti anche con altri autori e altre opere della letteratura classica che conosci.

 

Ἀλλ᾽οἱ πολλοὶ τὸν θάνατον ὁτὲ μὲν ὡς μέγιστον τῶν κακῶν φεύγουσιν,

(da cosa è preceduto πολλοί? Perciò che significato assume?)

(non confondere l’avverbio ὁτέ con una congiunzione che presenta un diverso accento!)

ὁτὲ δὲ ὡς ἀνάπαυσιν τῶν ἐν τῷ ζῆν κακῶν αἱροῦνται.

(tieni conto della costruzione inclusiva)

(osserva che la duplicazione della stessa struttura sintattica presenta però una variatio)

 

Ὁ δὲ σοφὸς οὔτε παραιτεῖται

τὸ ζῆν

οὔτε φοβεῖται

τὸ μὴ ζῆν·

 

οὔτε γὰρ αὐτῷ προσίσταται

τὸ ζῆν

οὔτε δοξάζεται

κακὸν εἶναι

τὸ μὴ ζῆν.

 

Ὥσπερ δὲ τὸ σιτίον οὐ τὸ πλεῖον πάντως ἀλλὰ τὸ ἥδιστον αἱρεῖται,

οὕτω καὶ χρόνον οὐ τὸν μήκιστον ἀλλὰ τὸν ἥδιστον καρπίζεται.

(osserva i due connettivi in correlazione)

(attenzione ai gradi degli aggettivi)

 

δὲ παραγγέλλων

τὸν μὲν νέον καλῶς ζῆν,

τὸν δὲ γέροντα καλῶς καταστρέφειν

(tieni conto delle particelle)

εὐήθης ἐστὶν

οὐ μόνον διὰ τὸ τῆς ζωῆς ἀσπαστόν,

ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ τὴν αὐτὴν εἶναι μελέτην

(ripassa gli usi di αὐτός)

τοῦ καλῶς ζῆν

καὶ τοῦ καλῶς ἀποθνήσκειν.

(che modo riconosci? Perché si trova in questo caso?)

 

Πολὺ δὲ χείρων

(qual è il sogg.?)

καὶ ὁ λέγων,

(come puoi rendere καί?)

καλὸν μὲν μὴ φῦναι,

φύντα δ’

(le particelle ti indicano la struttura logica della frase)

(che modo è? Con chi concorda?)

ὅπως ὤκιστα πύλας Ἀΐδαο περῆσαι.

(che valore assume ὅπως prima di un superlativo?)

(si tratta di una famosa citazione da Teognide; perciò le parole Ἀΐδαο e περῆσαι si trovano nella forma ionica; quali elementi di quel dialetto puoi qui riscontrare? Come si presentano queste parole nel dialetto attico?)

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [125-126] (struttura)

 

Ἀλλ᾽οἱ πολλοὶ τὸν θάνατον ὁτὲ μὲν ὡς μέγιστον τῶν κακῶν φεύγουσιν,

ὁτὲ δὲ ὡς ἀνάπαυσιν τῶν ἐν τῷ ζῆν κακῶν αἱροῦνται.

 

Ὁ δὲ σοφὸς οὔτε παραιτεῖται

τὸ ζῆν

οὔτε φοβεῖται

τὸ μὴ ζῆν·

 

οὔτε γὰρ αὐτῷ προσίσταται

τὸ ζῆν

οὔτε δοξάζεται

κακὸν εἶναι

τὸ μὴ ζῆν.

 

Ὥσπερ δὲ τὸ σιτίον οὐ τὸ πλεῖον πάντως ἀλλὰ τὸ ἥδιστον αἱρεῖται,

οὕτω καὶ χρόνον οὐ τὸν μήκιστον ἀλλὰ τὸν ἥδιστον καρπίζεται.

 

Ὁ δὲ παραγγέλλων

τὸν μὲν νέον καλῶς ζῆν,

τὸν δὲ γέροντα καλῶς καταστρέφειν

εὐήθης ἐστὶν

οὐ μόνον διὰ τὸ τῆς ζωῆς ἀσπαστόν,

ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ τὴν αὐτὴν εἶναι μελέτην

τοῦ καλῶς ζῆν

καὶ τοῦ καλῶς ἀποθνήσκειν.

 

Πολὺ δὲ χείρων

καὶ ὁ λέγων,

καλὸν μὲν μὴ φῦναι,

φύντα δ’

ὅπως ὤκιστα πύλας Ἀΐδαο περῆσαι.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [125-126]

 

Ἀλλ᾽οἱ πολλοὶ τὸν θάνατον ὁτὲ μὲν ὡς μέγιστον τῶν κακῶν φεύγουσιν, ὁτὲ δὲ ὡς ἀνάπαυσιν τῶν ἐν τῷ ζῆν <κακῶν αἱροῦνται. Ὁ δὲ σοφὸς οὔτε παραιτεῖται τὸ ζῆν> οὔτε φοβεῖται τὸ μὴ ζῆν· οὔτε γὰρ αὐτῷ προσίσταται τὸ ζῆν οὔτε δοξάζεται κακὸν εἶναι τὸ μὴ ζῆν. Ὥσπερ δὲ τὸ σιτίον οὐ τὸ πλεῖον πάντως ἀλλὰ τὸ ἥδιστον αἱρεῖται, οὕτω καὶ χρόνον οὐ τὸν μήκιστον ἀλλὰ τὸν ἥδιστον καρπίζεται. Ὁ δὲ παραγγέλλων τὸν μὲν νέον καλῶς ζῆν, τὸν δὲ γέροντα καλῶς καταστρέφειν εὐήθης ἐστὶν οὐ μόνον διὰ τὸ τῆς ζωῆς ἀσπαστόν, ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ τὴν αὐτὴν εἶναι μελέτην τοῦ καλῶς ζῆν καὶ τοῦ καλῶς ἀποθνήσκειν. Πολὺ δὲ χείρων καὶ ὁ λέγων, καλὸν μὲν μὴ φῦναι, φύντα δ᾽ὅπως ὤκιστα πύλας Ἀΐδαο περῆσαι.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [124-125] (struttura commentata)

 

(dopo aver tradotto il passo)

 

Una riflessione per comprendere la cultura classica

 

Riassumi la concezione epicurea della morte. Questa spiegazione presenta, secondo te, qualche lato debole? Quali analogie o quali differenze trovi con altre visioni della morte in altre culture o religioni? Concordi con essa?

 

Οὐ γὰρ προλήψεις εἰσίν, ἀλλ᾽ὑπολήψεις ψευδεῖς αἱ τῶν πολλῶν ὑπὲρ θεῶν ἀποφάσεις·

(qual è il sogg.?)

(osserva la complessa struttura inclusiva evidenziata in fucsia)

 

ἔνθεν αἱ μέγισται βλάβαι τε τοῖς κακοῖς ἐκ θεῶν ἐπάγονται

καὶ ὠφέλειαι τοῖς ἀγαθοῖς.

(ἐκ θεῶν è un compl. di…)

 

Ταῖς γὰρ ἰδίαις οἰκειούμενοι διὰ παντὸς ἀρεταῖς

(per scegliere il significato del verbo più adatto tieni conto della diatesi e della costruzione)

τοὺς ὁμοίους ἀποδέχονται,

πᾶν τὸ μὴ τοιοῦτον ὡς ἀλλότριον νομίζοντες.

 

Συνέθιζε δὲ

ἐν τῷ νομίζειν

μηδὲν πρὸς ἡμᾶς εἶναι τὸν θάνατον·

ἐπεὶ πᾶν ἀγαθὸν καὶ κακὸν ἐν αἰσθήσει·

(quale verbo è sottinteso?)

 

στέρησις δέ ἐστιν αἰσθήσεως ὁ θάνατος.

(osserva la suddivisione in sintagmi)

 

Ὅθεν γνῶσις ὀρθὴ

τοῦ μηθὲν εἶναι πρὸς ἡμᾶς τὸν θάνατον

ἀπολαυστὸν ποιεῖ τὸ τῆς ζωῆς θνητόν,

(qui il verbo regge il doppio accusativo: il compl. ogg. e il complemento…)

οὐκ ἄπειρον προστιθεῖσα χρόνον

ἀλλὰ τὸν τῆς ἀθανασίας ἀφελομένη πόθον.

(osserva la struttura inclusiva)

 

Οὐθὲν γάρ ἐστιν

(la grafia più consueta di οὐθέν è…)

ἐν τῷ ζῆν

δεινὸν

τῷ κατειληφότι γνησίως

(che modo è? Che funzione ha qui?)

τὸ μηθὲν ὑπάρχειν

ἐν τῷ μὴ ζῆν

δεινόν.

(a quale subordinata appartiene?)

 

Ὥστε μάταιος

(anche se questo connettivo di solito introduce una consecutiva, qui apre una principale: come puoi renderlo?)

(quale verbo è sottinteso? Dove si trova il sogg.?)

ὁ λέγων

δεδιέναι τὸν θάνατον

οὐχ ὅτι λυπήσει

(che tipo di subordinata riconosci?)

παρών,

ἀλλ᾽ὅτι λυπεῖ

μέλλων.

 

γὰρ

(che pronome è? Qui però non è usato nel suo valore consueto perché non si trova in una prop. principale; attenzione al genere!)

παρὸν

(che modo è? Con cosa concorda?)

οὐκ ἐνοχλεῖ,

προσδοκώμενον

κενῶς λυπεῖ.

 

Τὸ φρικωδέστατον οὖν τῶν κακῶν ὁ θάνατος οὐθὲν πρὸς ἡμᾶς,

(osserva il sintagma sottolineato)

ἐπειδή περ

ὅταν μὲν ἡμεῖς ὦμεν,

(che subordinata è? Quali elementi ti segnalano che ha una sfumatura particolare?)

ὁ θάνατος οὐ πάρεστιν·

 

ὅταν δ᾽ὁ θάνατος παρῇ,

τόθ᾽ἡμεῖς οὐκ ἐσμέν.

(se togli l’elisione, quale avverbio resta?)

 

Οὔτε οὖν

πρὸς τοὺς ζῶντάς

ἐστιν

οὔτε

πρὸς τοὺς τετελευτηκότας,

ἐπειδήπερ περὶ οὓς μὲν οὐκ ἔστιν,

οἱ δ᾽οὐκέτι εἰσίν.

(qui περὶ οὓς μὲν e οἱ δ᾽ sono usati come due pronomi correlativi che si riferiscono rispettivamente ad uno dei due participi sostantivati precedenti)

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [124-125] (struttura)

 

Οὐ γὰρ προλήψεις εἰσίν, ἀλλ᾽ὑπολήψεις ψευδεῖς αἱ τῶν πολλῶν ὑπὲρ θεῶν ἀποφάσεις·

 

ἔνθεν αἱ μέγισται βλάβαι τε τοῖς κακοῖς ἐκ θεῶν ἐπάγονται

καὶ ὠφέλειαι τοῖς ἀγαθοῖς.

 

Ταῖς γὰρ ἰδίαις οἰκειούμενοι διὰ παντὸς ἀρεταῖς

τοὺς ὁμοίους ἀποδέχονται,

πᾶν τὸ μὴ τοιοῦτον ὡς ἀλλότριον νομίζοντες.

 

Συνέθιζε δὲ

ἐν τῷ νομίζειν

μηδὲν πρὸς ἡμᾶς εἶναι τὸν θάνατον·

ἐπεὶ πᾶν ἀγαθὸν καὶ κακὸν ἐν αἰσθήσει·

 

στέρησις δέ ἐστιν αἰσθήσεως ὁ θάνατος.

 

Ὅθεν γνῶσις ὀρθὴ

τοῦ μηθὲν εἶναι πρὸς ἡμᾶς τὸν θάνατον

ἀπολαυστὸν ποιεῖ τὸ τῆς ζωῆς θνητόν,

οὐκ ἄπειρον προστιθεῖσα χρόνον

ἀλλὰ τὸν τῆς ἀθανασίας ἀφελομένη πόθον.

 

Οὐθὲν γάρ ἐστιν

ἐν τῷ ζῆν

δεινὸν

τῷ κατειληφότι γνησίως

τὸ μηθὲν ὑπάρχειν

ἐν τῷ μὴ ζῆν

δεινόν.

 

Ὥστε μάταιος

ὁ λέγων

δεδιέναι τὸν θάνατον

οὐχ ὅτι λυπήσει

παρών,

ἀλλ᾽ὅτι λυπεῖ

μέλλων.

 

Ὃ γὰρ

παρὸν

οὐκ ἐνοχλεῖ,

προσδοκώμενον

κενῶς λυπεῖ.

 

Τὸ φρικωδέστατον οὖν τῶν κακῶν ὁ θάνατος οὐθὲν πρὸς ἡμᾶς,

ἐπειδή περ

ὅταν μὲν ἡμεῖς ὦμεν,

ὁ θάνατος οὐ πάρεστιν·

 

ὅταν δ᾽ὁ θάνατος παρῇ,

τόθ᾽ἡμεῖς οὐκ ἐσμέν.

 

Οὔτε οὖν

πρὸς τοὺς ζῶντάς

ἐστιν

οὔτε

πρὸς τοὺς τετελευτηκότας,

ἐπειδήπερ περὶ οὓς μὲν οὐκ ἔστιν,

οἱ δ᾽οὐκέτι εἰσίν.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [124-125]

 

Οὐ γὰρ προλήψεις εἰσίν, ἀλλ᾽ὑπολήψεις ψευδεῖς αἱ τῶν πολλῶν ὑπὲρ θεῶν ἀποφάσεις· ἔνθεν αἱ μέγισται βλάβαι τε τοῖς κακοῖς ἐκ θεῶν ἐπάγονται καὶ ὠφέλειαι τοῖς ἀγαθοῖς. Ταῖς γὰρ ἰδίαις οἰκειούμενοι διὰ παντὸς ἀρεταῖς τοὺς ὁμοίους ἀποδέχονται, πᾶν τὸ μὴ τοιοῦτον ὡς ἀλλότριον νομίζοντες. Συνέθιζε δὲ ἐν τῷ νομίζειν μηδὲν πρὸς ἡμᾶς εἶναι τὸν θάνατον· ἐπεὶ πᾶν ἀγαθὸν καὶ κακὸν ἐν αἰσθήσει· στέρησις δέ ἐστιν αἰσθήσεως ὁ θάνατος. Ὅθεν γνῶσις ὀρθὴ τοῦ μηθὲν εἶναι πρὸς ἡμᾶς τὸν θάνατον ἀπολαυστὸν ποιεῖ τὸ τῆς ζωῆς θνητόν, οὐκ ἄπειρον προστιθεῖσα χρόνον ἀλλὰ τὸν τῆς ἀθανασίας ἀφελομένη πόθον. Οὐθὲν γάρ ἐστιν ἐν τῷ ζῆν δεινὸν τῷ κατειληφότι γνησίως τὸ μηθὲν ὑπάρχειν ἐν τῷ μὴ ζῆν δεινόν. Ὥστε μάταιος ὁ λέγων δεδιέναι τὸν θάνατον οὐχ ὅτι λυπήσει παρών, ἀλλ᾽ὅτι λυπεῖ μέλλων. Ὃ γὰρ παρὸν οὐκ ἐνοχλεῖ, προσδοκώμενον κενῶς λυπεῖ. Τὸ φρικωδέστατον οὖν τῶν κακῶν ὁ θάνατος οὐθὲν πρὸς ἡμᾶς, ἐπειδή περ ὅταν μὲν ἡμεῖς ὦμεν, ὁ θάνατος οὐ πάρεστιν· ὅταν δ᾽ὁ θάνατος παρῇ, τόθ᾽ἡμεῖς οὐκ ἐσμέν. Οὔτε οὖν πρὸς τοὺς ζῶντάς ἐστιν οὔτε πρὸς τοὺς τετελευτηκότας, ἐπειδήπερ περὶ οὓς μὲν οὐκ ἔστιν, οἱ δ᾽οὐκέτι εἰσίν.

 

Epicuro: Lettera a Meneceo sulla felicità [123] (struttura commentata)

 

(dopo aver tradotto il passo)

 

Una riflessione per comprendere la cultura classica

 

Ricava da questo passo la dottrina teologica di Epicuro. Qual è, secondo lui, la concezione autentica della divinità?

 

Dante, che conosceva Epicuro solo indirettamente da fonti ostili, considera negativamente il filosofo e i suoi seguaci per motivi teologici: perché?

 

δέ σοι συνεχῶς παρήγγελλον,

(che pronome riconosci? A cosa si riferisce? Perciò questa proposizione viene definita…)

ταῦτα καὶ πρᾶττε

καὶ μελέτα,

(che modo è?)

στοιχεῖα

(a quale subordinata appartiene?)

τοῦ καλῶς ζῆν

ταῦτ᾽εἶναι

(da quale verbo dipende?)

διαλαμβάνων.

(che modo è? Con chi concorda?)

 

Πρῶτον μὲν

τὸν θεὸν ζῷον ἄφθαρτον καὶ μακάριον νομίζων,

ὡς ἡ κοινὴ τοῦ θεοῦ νόησις ὑπεγράφη,

(attenzione alla diatesi)

μηθὲν μήτε τῆς ἀφθαρσίας ἀλλότριον μήτε τῆς μακαριότητος ἀνοίκειον αὐτῷ πρόσαπτε·

(come trovi normalmente scritto il pronome μηθέν? Quali aggettivi concordano con lui? Attenzione al genere)

 

πᾶν δὲ

τὸ φυλάττειν αὐτοῦ δυνάμενον τὴν μετ᾽ἀφθαρσίας μακαριότητα

περὶ αὐτοῦ δόξαζε.

 

Θεοὶ μὲν γάρ εἰσιν.

 

Ἐναργὴς δέ ἐστιν αὐτῶν ἡ γνῶσις·

 

οἵους δ᾽αὐτοὺς οἱ πολλοὶ νομίζουσιν,

(che tipo di subordinata riconosci?)

(il pronome αὐτούς viene anticipato nella subordinata perché è prolettica; se lo sposti nella principale, il suo caso ovviamente cambia)

οὐκ εἰσίν·

 

οὐ γὰρ φυλάττουσιν αὐτοὺς

οἵους νοοῦσιν.

 

Ἀσεβὴς δὲ

(quale verbo è sottinteso?)

(qual è il sogg.?)

οὐχ τοὺς τῶν πολλῶν θεοὺς ἀναιρῶν,

ἀλλ᾽ τὰς τῶν πολλῶν δόξας θεοῖς προσάπτων.